Deutsch (DE-CH-AT)English (United Kingdom)
Borház

Megnyitottuk romantikus hangulatú borházunkat. Áttekintést nyújtunk Badacsony legjobb pincéinek boraiból, mellé kemencében sült ételeket kínálunk.

Borházunk különteremként is tudjuk üzemeltetni:

  • rendezvények
  • csapatépítő tréningek
  • továbbképzések

lebonyolítását vállaljuk, kellemes környezetben, wellness szolgáltatásokkal

 

A bor határozottan nem egy komoly téma, hanem egyike az élet kis ajándékainak, élvezetet okoz, hangulatot javít és összehozza a társaságot. Rajtunk kívül senki más nem képes pontosan elmondani, milyen hatást gyakorol ránk egy bor."

Jancis Robinson: Boriskola
Igazán sokat dicsértük már a badacsonyi borokat! Lássuk tehát, milyen a kínálat? A hazánkban is csak Badacsonyra jellemző Kéknyelű igazi hungaricumnak számít. De olyan különleges ízvilágú szőlők teremnek még a borvidéken, mint a testes Szürkebarát, a finom zamatú Olaszrizling, a fajtajelleges Rajnai Rizling, az illatos Rizlingszilváni, a könnyű Ottonel Muskotály,  a Chardonnay, és a harmonikus ízösszetételű Sauvignon Blanc. Ásatások leletei bizonyítják, hogy már 2000 évvel ez előtt virágzó szőlő kultúra voltBadacsony környékén, de feltehetőleg már a kelták korában is voltak szőlőültetvények a vidéken. A hegy lábánál vezetett a rómaiak egyik híres hadiútja  Aquincumba. A nagyobb szőlőtelepítések Probus császár nevéhez fűződnek. Ezekre az időkre emlékeztetnek a  szüreti motívumokkal díszített római kori épületmaradványok, sírok, szobrok. A honfoglaló magyarok már ismerték a szőlőt, a bort és ennek megfelelően, ezt a földet, mint értéket adományozták a későbbiekben. A XIII. sz.-ban a borvidék jelentős része egyházi kézbe került. A  XVIII - XIX. sz.-ban a badacsonyi ürmös hírneve a tokaji aszúéval versengett. A filoxéravész utáni rekonstrukció során a szőlőtermesztés technológiája e borvidéken is jelentősen megváltozott. Ekkor építették a várfalnak is beillő támfalakat az erózió  megakadályozására. A szürke csuhás szerzetesek egy francia eredetű fajta, a Pinot Gris borát helyi különlegességé emelték. Ennek köszönhetően ismerjük ma is e fajtát Szürkebarát néven. Különleges évjáratokban a bogyói betöppednek, sőt, aszúsodhatnak is. Ekkor különleges természetes csemegebor készülhet belőle. A másik e termőhelyről elhíresült fajta a Kéknyelű. Ez a fajta tiszta ültetvényben ritkán fordult elő, mert nővirágú és rosszul termékenyül ezért a Budai zöld fajtával ültették vegyesen. Szüretkor külön kell szedni és  feldolgozni bornak, hogy tiszta  Kéknyelű legyen. A Budaizöld is önálló, kiváló minőségű bort ad.

"Mit igyunk?"

Ez a kérdés számtalanszor elhangozhat. "Kezdetnek egy pohár fehérbort?" Valóban, ilyen kezdettel ön sohasem tévedhet Badacsonyban a Balaton partján

A Badacsonyi fehérborok páratlan gazdagsága ekkor újabb választás elé állítja önt: a fehérbor ugyanis lehet üde és csípős, száraz és mézédes, lehet könnyű, de akad persze nehéz és testes is; van belőle fiatal, de van, amelyik évtizedekig rejtőzik a pince mélyén.
A Badacsonyi fehérbor persze sokkal sokrétűbb annál, hogy csupán aperitifként fogyaszthatnánk.  Először vizsgáljunk meg egy-két széles körben elterjedt véleményt, melyek - mint minden általánosítás - csak részben fedik a valóságot.

Talán a színe miatt, mindenesetre, ha fehérborról van szó, akaratlanul is valami könnyű, üde italra gondolunk. Forró nyári napokon a hideg fröccsnek már a puszta gondolata is felfrissít: hideg pohárban fele bor, fele szóda... és máris kevésbé bágyaszt a hőség.

A vörösbor egészen más képzeteket kelt bennünk: tartalmas, érett, sőt nehéz. Ha kedélyes estéken, vagy éppen ünnepélyes alkalmakkor elköltött tápláló ételekre és egy üveg vörösborra gondolunk, bizony sokunknak hevesebben ver a szíve.
"A fehérbor mégiscsak könnyebb a vörösnél"
Ha itt nem a színre, hanem az alkoholtartalomra gondolunk, akkor ez csak részben felel meg az igazságnak. EI kell ismernünk, hogy - borvidéktől és minőségtől függően - akadnak olyan borok, amelyek 10 térfogatszázaléknál kevesebb alkoholt tartalmaznak. Ezzel szemben léteznek "fehér óriások" - gondoljunk a Badacsonyi fehérborokra-, amelyek alkoholtartalma a 14 térfogatszázalékot is elérheti, és ezzel a vörösborok többségét maguk mögé utasítják.

Fehérbor: Főként fehér szőlő mustjából, alapvetően azonban nem lehetetlen vörös borszőlőből fehérbort készíteni (pl. francia blanc de noir)

Rozé: Vörös szőlőből készül, de nem a héjon forr ki a must.

Vörösbor: Kizárólag sötét szőlőfajtákból lehetséges.  A must egy darabig még az érett bogyók héján forr, ettől kapja színét, zamatát sűrűségét.


Érlelés:
Fehérbor:
Sok fehérbort rozsdamentes acéltartályokban érlelnek; ami ma divatos. ( reduktív)
Gyors eljárás. Illatában intenzív, ízeiben friss. A hordós érlelés több hónapot- évet vesz igénybe. Illataiban, ízeiben telt.

Vörösbor: A gyümölcsös vörösborokat a fehérekhez hasonlóan készíthetik reduktív eljárással. A keményebb karakterüeket kicsi hordókban (barrique) érlelik.

Alkotórészek:
Fehérbor:
Alkohol, savak, víz, változó cukormennyiség: 9g/l (=száraz), max. 45g/l, vagy még több (édes).
Vörösbor: Alkohol, savak, víz, jelentősen több a bogyóhéj pigmentjéből származó cserzőanyag. A vörösbornak száraznak kell lennie.

Alkoholtartalom:
Fehérbor:
8-tól 15 térfogatszázalékig
Vörösbor: 9-tõl 15 térfogatszázalékig

Fogyasztási hőmérséklet:
Fehérbor:
12 C-tól egészen 14 C-ig
Vörösbor: 18 C-tó 22 C-ig (legjobb minőségű vörösborok).

Tárolhatóság:
Fehérbor:
A könnyű, friss fehérborokat egy éven belül el kell fogyasztani; a nagy borok akár évtizedekig is tárolhatók.
Vörösbor: A reduktív vörösborokat újbor korukban meg kell inni; a nagy borok tíz-húsz évig elállnak.

Íz:
Fehérbor:
A friss, csípős savas ifjúboroktól a lágyakig nagy az ízválaszték
Vörösbor: Az újborok gyümölcsös aromájától kezdve a hordóban érlelt borok fahéj,  vanília meggy, aszalt szilva aromájáig.

A könnyû választás érdekében:
Ha valaki szeretne megtalálni valamit, tudnia kell, hogy mit keres. A fehérborra vonatkozóan ez a következőket jelenti: meg kell tanulnunk, mit jelent a minőség, ki kell alakítanunk saját ízlésvilágunkat, rá kell jönnünk, milyen fajta bort szeretünk kiváltképpen és milyen igényeket támasztunk egy borral szemben. Ha, ön fehérbor vásárláskor képes áttekinteni a kínálat zavarba ejtően gazdag választékát, akkor aligha téved már el ebben a labirintusban. Mindenkor megtalálja majd az ízlésének és az adott alkalomnak megfelelő finom bort.

Ami a bor minőségét meghatározza
Alapvetően négy tényező határozza meg a bor fajtáját és minőségét:
1. a szőlőfajta és a termés,
2. a klíma és a talaj, borászati szaknyelven termőhely
3. a szőlősgazda és a borász szaktudása,
4. az évjárat sajátosságai.

Mindezen elemek együttes hatása határozza meg a minőséget.

Mit árul el a borról a palack?
Rengetegféle fehérbor létezik, a csontszáraztól a mézédesig. Mégis már anélkül biztos kijelentések tehetők egy borról, hogy valaki a címkére pillantana.
 A legfontosabb fehér szőlő fajták:

Rizling
Talán a világ legjobb és legértékesebb fehérszőlőfajtája, még ha ezt nem is ismerik el mindenhol. Nagyon érzékeny mind a klíma, mind a termőhely sajátságaira. Minősége az egyszerű fanyar asztali bortól, amely még éppen alkalmas pezsgő alapanyagnak, egészen a szinte határtalanul tartós, töppedt szőlőből készített nemes borig, sokféle lehet. A jó rizling gyümölcsös, savkaraktere többnyire markáns. Aromájára jellemző a széna és virág illat, keserűmandula íz.

Sauvignon blanc
Értékes és az utóbbi időben sok országban előszeretettel termesztett szőlőfajta. Bora általában könnyű és zamatos, de lehet testes és fűszeres is, kellemes, nagyon intenzív illattal. Optimális esetben finoman zamatos és harmonikus ízû. Jellegzetes egres- és bodzaaromával dicsekedhet, ha azonban éretlen szőlő kerül a mustba, illata fűre emlékeztet  és némelykor igen visszataszító (szaknyelven "macskapisi") tud lenni.

Továbbá a már fentebb említett Szürkebarát, Muskotály, Kéknyelű, Budaizöld,

Vörösborok:
 Kékfrankos,  Pinot Noir,  Cabernet sauvinon, Opportó,

A Badacsony-hegy előnyeit kihasználva csodálatos vörösborok készülnek itt. Ízeikben, illataikban gazdag, tanin tartalmában szolidabb más vidékeken termett társaiknál.

Amilyen a talaj, olyan a bor

A bor ízében a talaj is tetten érhetű
A bor ízének, zamatának alakulásában fontos szerepet játszik a talaj összetétele, amely a bor minőségére és fajtájára is hatással van. A rizling például igen szépen fejlődik a sekély rétegű, köves talajon. A pala ásványi aromát ad a bornak. Ezt jól példázza a vulkanikus talajon termett bor. Szépen fejlődik a kéknyelű, budaizöld, muskotály és a szürkebarát is.

A minőség a szőlőhegyen dől el

Csak megfelelően érett és egészséges szőlőből lehet jó bort előállítani. Egyetlen vincellér sem képes közepes szüretből kitűnő minőségű bort varázsolni - vagyis nem lehet jobb minőségű a bor, mint az a szőlő, amelyből préselték.

A konkurencia minőségjavulást idéz elő.
Az sem mindegy, milyen távolságra ültették egymástól a tőkéket. Minél szorosabban helyezkednek el, annál nagyobb a gyökerek közötti harc a tápanyagért: egyre mélyebbre és mélyebbre kell hatolniuk a föld belsejébe, hogy hozzájussanak az ásványi anyagokhoz és a vízhez. Ugyanakkor az egymáshoz túlságosan közeli növények elfogják egymás elől a napot, így nem, vagy csak nehezen érheti őket a szemek növekedéséhez elengedhetetlen napfény.

Minőség versus mennyiség
Általában elmondhatjuk, hogy minél több fürt terem egy tőkén, annál hétköznapibb a belőle előállított bor. Ahol tehát hektáronként kevés, de bőven termő tőke áll, ott csak egyszerű asztali vagy pecsenyebort érlelnek a hordók. Jó bort csak ott termelnek, ahol visszavágják a vesszőket, s a meghagyott rügyek számával szabályozzák a termés mennyiségét. Csak az a szőlősgazda állíthat elő nagy bort, aki a tőkén legfeljebb egy-két kiló termést hagy.

Európaiak amerikai lábakon
A 19. század végén Európa borvidékein egy kicsi, Amerikából származó rovar szörnyű pusztítást vitt végbe. Rettegett neve: szőlőgyökértetű (Phyloxera vastatrix). A filoxérainvázió óta az európai szőlőfajtákat amerikai alanyba (gyöktörzsbe) kell oltani ezek ugyanis rezisztensek a kártevővel szemben. A két gombás megbetegedés, a lisztharmat és a peronoszpóra ellen is ellenállóbbak az észak-amerikai szőlőtövek, ezért kevesebb növényvédő szert igényelnek. Az ökológiai szőlőtermesztésben, ahol a gombák kiirtására szolgáló szintetikus szerek helyett réztartalmú szereket és ként vezetnek be, egyre szélesebb körben alkalmazzák a köztes fajtájú, más néven hibrid szőlőket, vagyis az európai és az ellenállóbb amerikai szőlők keresztezéseit.

A helyes időzítésről
Mikor jön el a szüret ideje? Ezt a kérdést a szőlészek, borászok minden évben újra és újra felteszik maguknak. Mindig sok függ attól, milyen időjárás várható a következő hetekben. A bogyók cukor- és savtartalma azonban minden esetben pontosan meghatározható. Az élénk savú, üde fehérborok szüretelésének időben neki kell állni, a nehezebb, testesebb borok még várhatnak - számolni kell azonban az őszi eső kockázatával.

A válogatott szüretelésű ( édes borok esetében a fürtök még hosszabb ideig a tőkén maradnak. Amikor megindul az aszúsodás, mennyei koncentrációjú extrakt-dús fehérborok nyerhetők belőlük. Jégbornak csak azt a bort nevezhetjük, amelynek mustfoka eléri a töppedt szőlő mustját, és amelyet -7 °C-nál hidegebb hőmérséklet mellett szüreteltek - ami bizonyos években január előtt nem következik be.

Préselni annyi, mint sajtolni

A fehérbor préselés valójában nagyon egyszerű feladat: a szőlő zúzása után kipréselik a levét, majd a lé megerjed. Ha azonban a részleteket is megvizsgáljuk, számtalan lehetőség adódik, amelyek mind megváltoztatják vagy javítják a bor minőségét. A szőlőt rendszerint a szőlőzúzóban cefrévé passzírozódik, majd szemezőgéppel az össszezúzott bogyókat elválasztják a kocsányokról, melyek nemkívánatos keserű anyagokkal ronthatnák a minőséget. Vannak hagyománytisztelő borászok, akik ügyelnek arra, hogy a kellően érett kocsányok is belekerüljenek a cefrébe: az ezekben található cserzőanyagok hosszabban eltarthatóvá teszik a bort.

Az utóbbi években a modern pincegazdaságokban egyre inkább egész-szemes szőlősajtolással dolgoznak, így jobban megőrzik a bor zamatát. A szüret minőségétől függően (rothadás esetén) szükségessé válhat a cefre kénezése.

Kíméletes sajtolás
A folyamatos sajtókban történő préselésnek különböző technikái alakultak ki. A minőségre különösen sokat adó üzemekben az önmagától lecsurgó mustból, a színléből, különleges és értékes borokat állítanak elő. Így gyakran minőségi szempontok szerint osztályozzák a mustot, és az utoljára lecsurgó, cserzőanyagban dús és savasabb mustból csak egyszerű borokat állítanak elő. A kevesebb ez esetben is több! Sajtoláskor a szőlő és a cefre egyaránt óvatos bánásmódot kíván. Minőségi fehérborok esetében a cefre túlzott préselése nem megengedett. A leszüretelt termésnek átlagban a 70%-át dolgozzák fel mustként.

Az erjedés magyarázata
A friss must még nagyon zavaros. Az erjedés folyamatának beindítása előtt hasznos, ha az úgynevezett borseprőt eltávolítják. Erre két mód is kínálkozik: egy nagyobb energiát igénylő technikai módszer, amely ezt egy szétválasztó berendezés segítségével oldja meg, és egy kíméletesebb eljárás, amely a lassú leülepedést használja ki.

Végül az így már világos és tiszta mustban beindulhatnak az erjedés és érlelés folyamatai. Még ez előtt el kell azonban dönteni, hogy szükséges-e cukor hozzáadása a musthoz. Ezután kifejthetik jótékony hatásukat az élesztőgombák, melyek vagy a természetben fellelhetők s a szőlőhegyről származók, vagy később hozzáadott tenyészetek.

A must és a murci
Ősszel az emberek Németországban, Ausztriában, de Magyarországon is szívesen isznak frissen préselt szőlőlét és forrásban lévő mustot is, amit murcinak neveznek. Ezt a még kissé zavaros, édes italt csak óvatosan szabad fogyasztani. Jó ízű, ezért ugyancsak itatja magát, az alkohol pedig könnyen a fejbe száll. Különösen a korán érő szőlőfajták  alkalmasak mustkészítésre.

Erjedés és érlelés
Az erjedés ideje igen széles skálán mozog, lehet viharos gyorsaságú, ilyenkor akár tíz nap alatt is befejeződhet. Az erjedés ideje éppúgy függ az élesztőgombák erejétől, mint az erjedési hőmérséklettől: minél hidegebb van, annál hosszabb ideig tart a folyamat. Rendszerint 10 és 20 °C között megy végbe az erjedés. Bizonyos borok néhány hónapig is forrhatnak, hogy végül - az erjesztőkádból a tárolótartályba történő egyik első lefejtés után - egy ideig még a borseprőn maradjanak. Ez utólag testesebbé teszi és eleganciával ruházza fel a bort.

A borházasítás művészete
Fajborok esetében a bor házasításának, vágásának kérdése fel sem merül. Mindazonáltal a különböző fajtájú vagy különféleképpen érlelt borok (például egy kis rész barrique-ban) keverése a borászok talán legjelesebb művészete. Két fajtát, amelyek harmonizálnak egymással, akár már kezdettől fogva együtt erjeszthetnek, sokszor azonban csak az érlelésnél elegyítik őket - azután, hogy külön sajtolták, erjesztették és eltérően raktározták.

A szerencsés végkifejlet
Az érlelés befejeztével - sokszor már néhány hónap múlva, máskor meg csak évekkel később - a bort leszűrik és palackozzák. Magyarországon megengedett a cukortartalom növelése: ez az édentartalék, más néven must sűrítmény (természetes állapotban hagyott szőlőmust) hozzáadásával történik, így a borban beállíthatják a fogyasztási ízt. Ezt az eljárást főként fehérboroknál alkalmazzák.
Végső soron a harmónia a legfontosabb: egy bort ízének árnyalatai miatt kedvelünk.

Száraz, félédes vagy édes

Mitől édes a bor?
A borok édes íze több okra is visszavezethető:
· Az érzés néha csal. A bor ugyan kicsit édesnek és gyümölcsösnek tűnik, valójában azonban nincs benne maradék cukor. Ebben az esetben egy testes bor extraktjának édességéről beszélhetünk, amelyben kicsit nagyobb arányban van jelen a  glicerin.
· A bor édességét az erjedés után nyert természetes maradék cukor adja. Az "édes maradék" azért keletkezik, mert az élesztőgombák csak egy bizonyos mennyiségű cukrot tudnak megerjeszteni. Ha egy bor alkoholtartalma eléri a 15 térfogatszázalékot, akkor pusztulni kezdenek benne az élesztőgombák. Sokszor már az erjedést gátló hőmérséklet is megállítja az erjedés folyamatát. Ezenkívül a kénes sav hozzáadása is erre az eredményre vezethet.


Minél öregebb, annál jobb?
A régi szabály, miszerint minél öregebb egy bor, annál jobb - csak ritkán igaz. A legtöbb fehérbor már ifjúborként is zamatos és fogyasztásra érett, mi több, kifejezetten kárára van, ha hosszabb ideig tárolják. Persze a magas cukortartalmú, testes borok az idő múlásával csak egyre érettebbé válnak, s értékeiket hosszú ideig megőrzik.

A világos sárgától a borostyánszínig

A bor színének sajátos varázsa van: szinte mágikusan vonzó, ha a pohár alján mint a nap aranylik a nedű, ha szikrázik, mint a tűzijáték, csillog, mint a drágakő vagy parázslik mint a tűz a hamu alatt.
A szín azonban mindenekelőtt - ha józanul szemléljük - sokat elmond a bor minőségéről: a bágyadt és tompa fényű, teljes borok íze üres és tompa, csillogó ragyogás ellenben elegáns bort sejtet. Egy cseppnyi zavarosság pedig hosszú élesztőgombás erjesztésre utal.
A fehérbor igazából nem fehér: színét a "fehér" bogyók sárga pigmentjének köszönheti. Idővel a palackban az alábbiakhoz hasonló, egyre sötétebb árnyalatokat vesz fel.

A fehérborok aromái

Virágaromák
A fiatal fehérborok aromája gyakran emlékeztet valamilyen virágra.

Gyümölcsaromák
A gyümölcsös borok az orrban is gyümölcsös érzetet keltenek: málnára, szederre, ribizlire, egresre, őszibarackra, szilvára, birsalmára, mangóra stb. emlékeztetnek. A legtöbb fehérbornak enyhe citromos illata is van, a sauvignon blanc pedig híres sajátos egres aromájáról. A sárga- és őszibarack, a birsalma, a mandula és a szárított gyümölcsök illatát sok érett fehérborból kiérezhetjük. A chardonnay-ból készült nagy borok illata a mogyorót és a vajat is eszükbe juttatja.

Növényi aromák
Jellegzetes borhiba a túlzottan intenzív fűillat, ami annak tudható be, hogy a szőlő nem érett be teljesen. Az erős káposzta-, retek-, hagyma- vagy fokhagymaillatnak is inkább a fazékból kell áradnia, semmit a borospohárból. A spárga- vagy peperóni aroma némelyik sauvignon blanc-ra jellemző lehet.

Fűszeraromák
Főként az érett chardonnay és más édes borokban néha hihetetlenül összetett módon vannak jelen a különféle fűszeraromák. Ne tagadja meg az orrától ezt az élvezetet!


Faaromák
A fa- és vanília aromák azon borokra jellemzőek, amelyeket kis tölgyfa hordóban (barrique) érlelnek. (A frissen csiszolt tölgyfa padló nagyjából vaníliaillatot áraszt.)

Füstölt aromák
A toast-kenyérre vagy pirított mandulára emlékeztetnek a chardonnay szőlőből készült és hordóban érlelt borok.

Balzsamos aromák
A tölgyfa hordóban érlelt borok sajátossága. Sok édes bornak van mézzamata és illata. Ha aszú szőlőből készültek, akkor illatukban néha az olajosság (petróleum) finom nyomait is felfedezhetjük.


Kémiai aromák
Alapszabály, hogy egy bor ne rendelkezzen efféle mesterséges aromákkal.


 


A bor története

Isten kétféle bort teremtett: szürkebarátot és leánykát.
A szürkebarát és a leányka csinálja a többi bort úgy, hogy a szürkebarát beteszi dugóját a leánykába.

Alábbi esetek lehetségesek: Ezt már csak regisztrálás után olvashatja))))

Regisztráljon, ha kíváncsi a folytatásra...